Najó, igazából köves volt és csöppet sem szomorú. Az első angliai tengerpartom Brightonban.

Brighton egy kisváros Anglia déli partján, először éreztem, hogy egy szigeten élek:) Persze inkább túlzsúfolt, mint lakatlan szigeten. Az út 2-2,5 óra busszal, és alig kerül többe, mint a Budapest-Miskolc út. Ez nagyon meglepett, el is kezdtem listát írni azokról a helyekről, amiket mindenképp látnom kell Angliában.

10 spanyol lánnyal mentem, Patricia ismerőseivel, sajnos a kedvemért nem váltottak angolra, így kevésbé élveztem a társaságot. Van előnye az egyedül barangolásnak az biztos, de remélem megismerek majd néhány kedves embert. Szerencsére Patriciával jól megvagyunk, tegnap átmentem hozzá, együtt vacsiztunk, beszélgettünk. 

A város gyönyörű, tele hangulatos kis utcákkal, boltocskákkal, melyeket fish&chips illata leng körbe. A tengerpart még mindig elvarázsol, szerintem soha nem fogom tudni megunni. Sirályok, halászhajók, végestelenvégig víz :) 

A város érdekessége a Királyi Pavilon, ami leginkább a Taj Mahalra hasonlít. De tényleg. 1787-ben kezdték építeni Wales hercegének Prince George-nak, aki később Nagy-Britannia királya lett. Nagyon érdekes, meglepő épület, szokatlan Európában. 

Ezen kívül sétáltunk a belvárosban, és végig sétáltunk a tengerbe nyúló mólóra épített vidámparkon. Olyan volt, mintha a Roller Coaster Tycoonba csöppentem volna, vagy visszautaztam volna 50 évet az időben. 

Most már itthon vagyok, alig várom, hogy egy hosszút aludjak, mert ma 6-kor keltem hogy elérjem a buszt. Visszafelé a metrólejáratnál villogott az 'Emergency, no entry' felirat, kicsit megijedtem, de kiderült, hogy csak ideiglenesen lezárták az állomást, mert túl sok ember volt lenn. Mindenki nagyon nyugodtan viselte, lehet, hogy ez minden napos errefelé:)

Az utolsó kép, hogy elhiggyétek mindez tényleg velem történik meg. (még én magam sem hiszem el)